A pénteki frusztrációadagot letudva

Most már jöhet egy kis értelmes beszéd is. Legalábbis részemről. Mert, hogy olvasni ki fogja esztelen szövegelésem, az továbbra is rejtély, de azon kevés hű olvasóm miatt, kik jelezték is, hiányzik az életükből az a kis radiatio, melyet szóvirágaim szórnak a digitális világba, igyekszem folytatni az írást. Sok minden történt a legutolsó bejegyzés óta, s azon is töprengtem, mi lehetne az irányvonal, melyet bejár ez a kis gondolati virágfüzér, de egyelőre nincs sok ötletem, mivel is kezdjem és hogyan folytassam utána. Majd elválik, mint a víztől az olajos fázis...

Mea culpa

Kissé leálltam. Minden értelemben. Jelen esetben ezen blog írásával, de másra is érthető. Például kezdem feladni az agyalást a világ dolgain, mert egyszerűen fáraszt. Már rég nem érdekel, ki ütött először, csak annyit szeretnék, hagyják már abba. A másra mutogatás már elrendelten ignoráltatik szinapszisaim útvesztőiben, s nem hat meg az sem, hogy "én kevésbé vagyok rossz". Embereket keresnének szemeim, de egyre kevésbé látom képmását az Emberrélettnek. Lassan összeszorul létem fölött ez a Város, egy önzabáló társadalom modern Babilonja, s néha már rám tör a gyilkos indulat, hogy ha összenyomni készül egy kerekeken guruló acélszörny gyomra. A közöny és az önzés lassan mindenkiből kihozza a szunnyadó Káint, ki egy ülőhelyért leölné embertársát, vagy pusztán azért, mert az nem úgy gondolkodik, mint ő. Az Ábelek nevét "lúzerekre" cserélte a közmegegyezés, s lassan kiszelektálódik a becsületes a nagy versenyben, hogy helyet adhasson a dicsőséges új embernek, ki semmi máshoz nem ért, csak hogy hasonló közepes képességű embertársaira támaszkodva taposson mások fejére. Csalódtam volna koromban? Közelsem. Mióta világ a világ, a nagy táblán csak részint cserélődnek a bábuk, a szabály ugyanaz, s az Ember kűzd bízva bízva, hogy a végelszámolásnál a rend helyre áll. Nem csalódottság ez, azaz az, de inkább azt mondanám, félek, lassan beszippant magába az a szürke massza, ami elhiteteti mindenkivel, nem képes jobbra. És félek attól is, középen maradok egymagamban, míg kettéválik a nyáj, egyik fehéret, másik feketét kiabálva. De ha jobban megnézem a dolgot, álldogál még néhány hasonszőrű, aki a valót látja s aként nevezi meg a színt, ahogy azt szeme agya felé interpretálja, nem pedig aszerint, minek kell látnia. Nem félek tehát, ha abban bízhatok, nem énvelem hal ki az utolsó ember a földről, mert akkor él még más hüvelyben is lélek, aki hasonlóan érez, mint én. Jó lenne ha olyan játékot játszana mindenki, hogy minden nap legalább egy jócselekedetet tesz a közösbe, amivel egy felebarátja napját egy pillanat erejéig bearanyozza. Az ügyesebbek játszhatnák úgy is, hogy közben nem is ártanak másnak... De addig is, míg eljön a Kánaán, vagy hiányában majd az Armageddon, húzom az igát s azt a lócát, mire fel kellett volna szegeztetnem, s ha majd utolsó párám kilehelem, remélem lekemnek nem kell majd szégyenkeznie...

Ha hív a HIV... Mint egy (rossz) szóviccben.

Magyarország a döntőben - EUROVISION

Szép volt Magdi! Remélem a döntőben is remekel a mi csodálatos hangú lányunk, mert az tény, hogy az elődöntőben leénekelt mindenkit. Remélem a szavazók ismét meghallják, hogy ki is tud énekelni... Kezdek optimista lenni, egyre inkább úgy tűnik, hogy több országból is számíthatunk pontokra. Nem az eredmény a legfontosabb, a középmezőny meglesz, de szerintem az első 10 közé jutás sem lehetetlen. Meglátjuk...





Ha minden igaz, az Apocalyptica is fellép, úgyhogy érdemes nézni a döntőt...

Hiába, az olvasó tehetetlen...

Ez lenne az a cikk. Pedig tényleg nem szoktam holmi szerkesztőcskéknek írogatni. De ezen már megakadt az én szemem is. Figyeld csak: "A pók mérge ugyanis ugyanazt az anyagot tartalmazza, amit az agyunk termel szexuális helyzetekben, és aminek hatására cGMP-nek nevezett enzimek szabadulnak fel, ami beindítja a merevedés folyamatát. A potencianövelő gyógyszerek a cGMP-t lebontó, és az erekció végét jelentő, PDE-5 nevű enzim működését blokkolják." A cikk, mint az ebből is sejthető, arról szól, hogy a brazíliai banánpók csípése, ha túléli az áldozat, tuningolja a kismanust. A probléma csak az, hogy orbitális baromságot ír a cikk. Tudniillik, hogy a cGMP nem enzim, de nem ám, ahogy a cAMP sem az! A PDE-5 egy foszfodiészteráz, és azok speciel nem enzimeket bontanak, hanem foszfátcsoportot hasítanak le (az egyik legfontosabb intracelluláris mediátor, a cAMP esetében is ez történik), szóval már itt gyanakodhatna az ember. Azért a Zindex tudományos rovatától nem vártam volna, hogy még ezt se tudják... Írtam tehát, de azóta se javították ki. Lehet, hogy nem nagy dolog, de a hülyeség mindig is zavart...

Eurovision 2007

Szinte minden évben szimpátiaszavazás által kontraszelektált igénytelenségek győzelmét lehet előre vetíteni, és van egy olyan sanda gyanúm, hogy zene nélkül kiállított zászlóba öltözött bábúk is ugyanúgy megfelelnének a célra. Íme tehát az elődöntő 28 résztvevője, akik közül csak 10 jut a döntőbe:

Fekete orosz égbolt

80 éves korában elhunyt Msztyiszlav Rosztropovics, korunk egyik legnagyobb csellistája.