Tükröm-tükröm mond meg nékem... hova tettem a látókövem?!
Meg is van! Szóval, akkor most egy kis jövőbe tekintés következik, boszorkányos praktikák nélkül. Pusztán gondolati alapon. Természetesen, a következők alapján nem érdemes tőzsdézni, ahhoz inkább Yoda mestert kéne megkérdezni. Bár ő is azt mondaná, a jövő ködbe vész... (vagy inkább, hogy mozgásban van?)
Hogy egy nagyjából biztos tippel kezdjem, 10 jósból 9 a Guglira esküszik. Még a vak is látja (pl. Teirésziász), hogy hihetetlen ütemben nő az informatikai mammutcég, és idén is elég jó érzékkel vásárolta fel mindazt, amiben fantáziát lát. Jövőre talán már készen is áll majd, hogy saját fejére tegye a koronát, legyőzve riválisait. Persze, nagyot is lehet bukni... Mindenesetre a Májkroszoft is próbálgatja szárnyait a számára eddig idegen területeken, mint pl. zenelejátszók és játékkonzolok. Hosszabb távon megtérülhetnek, rövi távon meg elviseli a veszteséget is. Mert megtehetik. Mindenestre a Vista elég lassan fog csak elterjedni, bár amennyire piacuralók, erre azért nem mernénk fogadni. A Sony rosszabb helyzetben van, egyrészt lépéshátrányban van a
játékkonzolok piacán, másrészt a Blue-ray-jel formátumháborúba keveredett, amiből lehet, hogy ismét vesztesen kerül ki. Meglátjuk, élhet egymást mellett két elég hasonló adathordozó... Ami az őrült fejlődést illeti a hardware-ek és adathordozók területén, egyelőre szétcsúsztak az igények és a kínálat adta lehetőségek. De nem kell félni, már a virtuális valóság kapujában vagyunk a hiperreális játékokkal és számítógépes animációkkal, szóval mindig lesz szükség atomgépekre.
Új év kezdődik, és nyakunkon a filmes díjkiosztók. Ahol persze úgyis azok kapják a díjakat, akiknek mi, egyszerű nézők nem biztos, hogy adnánk. Szerintem direkt a bosszantásunkra csinálják... Elsőként az Arany Glóbuszokat (és nem egy mustárnév, bár úgy hangzik) vágják az emberek fejéhez, rögtön január 15-én. A Tégla igencsak esélyes, na meg Boratot is zabálják mostanság, Leo-t meg biztos-ami-biztos alapon két filmért is jelölték. Ezek után égő lenne... Én azért Fore
st Whitakerért szurkolok, pláne, ha már ennyit foglalkoztam mindenféle diktátorok lelki ügyeivel. Helen Mirren-t én biztos befutónak tekintem, szerintem el is mehetne főállásban királynőnek. Mondjuk én az eredeti Erzsébetet is bírom... Johnny Depp meg igazán megérdemelne már valamit Sparrow kapitányért, meg hogy feltámasztotta a kalózos filmek műfaját. Jack Nicholsonnak is pottyanhat valami, de erős a kategóriája. Clint "Keletfát" is kétszer jelölték, nagy favorit ő az utóbbi években, de talán most már elszégyellik magukat a zsűritagok, és Scorsese-t is megjutalmazzák, mint legjobb direktort (ez értelemszerűen elsősorban az Oscar-ra vonatkozik). Mert tényleg az egyik legjobb a ma élők közül... Természetesen kiváncsian várom Iwo Jima eposzát is, a két oldal szemszögéből, úgyhogy hajrá Clint! Nagy szívfájdalmam viszont, hogy a Dr. House-t nem jelölték. Úgyhogy hajrá Hugh Laurie! A Lost nem hoz lázba, úgyhogy akkor már inkább a debütáló Heroes. Állítólag jön hozzánk is... A hölgyek körében Ellen Pompeo erősnek tűnik, hajrá "Miss McCsábító"!
És persze jönnek az arany kopaszok február 25-én... De arra majd csak a glóbuszok után tippelek.
(folyt. köv.)
Dr. House (House M.D.)
Habár maga a sorozat 2004-ben indúlt a tengerentúlon, hozzánk csak az idén jutott el ez az egyedi sorozat. Mert ugyebár kedves, segítőkész doktorbácsikból volt már eddig is elég, de egy mogorva, mizantróp dokira felüti az ember a fejét. És ebben rejlik az egész varázsa. Olyan újszerű és jól kiformált címszereplőt kapunk, ami képes elvinni a hátán az egész sorozatot. Mert maga a cselekmény annyira nem újdonság, az egész a nyomozós sorozatok sémájára épül, minden epizódban új eset(ek) tűnnek fel, amelyeket Ház doki és kis csapata hosszas kutakodás és némi tévelygés után sikeresen megold és kezel. Az egész zamatát Hugh Laurie adja meg nagyszerű alakításával. Az csak hab a tortán, hogy angol színészként hibátlanul adja az amcsit, de valami elképesztően ráérzett a karakterre! Érdekesség, hogy eredetileg nem is ő lett volna a főszereplő, sem az általa megformált House. Wilson doki lett volna a főhős az akkor még név nélkül futó tervben, és a jeletkező Laurie is érezte, hogy a kedves, sármos doki szerepe nem neki való, őt a mogorva barát és kollega fogta meg a történetben. A szereplőválogatáson a készítők is belátták, hogy Dr. House karaktere sokkal érdekesebb, és hogy Hugh Laurie-nál keresve sem találhatnának jobb főszereplőt sorozatukhoz. Az eredmény ismeretes, világszerte óriási rajongótáborra tett szert a sorozat.
James Hugh Calum Laurie egyébként az életben is bámulatos fazon. Oxfordban született 1959. június 11-én, a patinás oxfordi Dragon School után Eton következett, majd végül Cambridge-ben szerzett diplomát antropológiából és archeológiából. Édesapja olimpiai aranyérmes (1948) evezős volt, és minő véletlen, a civil életben orvos. Az evezés szeretete mellet úgy tűnik az orvoslás iránt is örökölt tőle valamit... Kiválóan zongorázik, muzikalitását szerepeiben is jól kamatoztatja. Egyébként barátnője fitalon nem más, mint Emma Thompson volt, aki később szintén bizonyította tehetségét. A színészi pályáját barátjával, Stephen Fry-al kezdte, közös komédiájuk hat évig ment a BBC-n. Komikus szerepei közül mégis leginkább a Blackadder sorozatot kell kiemelni. Számos filmszerepe után kétségtelenül a House jelenti a kiugrást, habár az amerikai munka és a siker ára, hogy ritkán látja csak angliai családját, feleségét és három gyermekét. Imád motorozni, és regényével is nagy sikert aratott (The Gun Seller).
Jövőre jön a második évad! Addig is, ne feledjétek:
Egyszer csak megremegett a házunk. Nem volt hosszú, csak egy gyengébb löket meg egy erősebb utána. A tárgyak zörgéséről lehetett tudni, hogy valami történt. Mindez, olyan 14:34 körül. Földrengés? Vagy felrobbant a petárdaraktár a pincében? Ijesztő volt az egész. Pedig egyszer már átéltem hasonlót Balatonkenesén. Kiváncsi lennék az okára...
Néha kételkedem, hogy a XXI. században vagyunk. Meg Európában. Arról nem is beszélve, hogy elvileg Románia az EU-ba tart. Mondjuk a jogállamisága még hagy némi kívánni valót maga után, mint azt az alábbi eset is bizonyítja.
Simona Pojar bírónő nemcsak a marosvásárhelyi Kossuth Lajos utca nevének megváltoztatása ügyében, hanem maga a nagy történelmi alak felett is ítélkezett. Indoklása szerint,
"ha az utca ismét felvenné a Kossuth Lajos nevet, veszélyeztetné a demokratikus jogállamiságot, a polgárok jogait illetve a fent említett pártok és szervezetek létét és mûködését".
Nehéz erre mit mondani. Tulajdonképp maga az ítélet bizonyítja, hogy épp a jogállamiság és a polgárok jogai sérülnek még mindig Romániában, és épp a féltett pártok és szervezetek nyomására. A bírói kar függetlenségét meg se merem említeni... „Egy bíró, aki így indokolja döntését, vagy nem ismeri a törvényeket – és ez esetben illetéktelen –, vagy pedig a pert kezdeményezők, azaz a Nagy-Románia Párt, valamint a Vatra Româneasca szervezet és az Avram Iancu Egyesület befolyása alatt áll és tevékenykedik” -
ezt Kerekes Károly RMDSZ-es képviselő mondta, és szerintem jól megfogalmazta az egész indoklás abszurditását. 
A bírónő egyetértett a pert indító Avram Iancu Hazafias Egyesület azon indoklásával, miszerint a magyar forradalom kulcsfigurája – aki a perirat szerint negyvenezer erdélyi románt ölt meg és háromszáz parasztházat gyújtott fel – lényegében az emberiesség ellen követett el merényletet.
Ezt jó épp egy Avram Iancuról elnevezett szervezet szájából hallani. Avram Iancu és társainak 1848-as mészárlása valóban ilyen nagyságrendben történt, még az akkori császári vizsgálóbizottság is legalább negyvenötezerre tette a magyar áldozatok számát. Sajnálatos, sőt megbocsáthatatlan, hogy a forradalom és szabadságharc hadieseményeinek emberáldozatait összekeverik vétlen emberek, férfiak, asszonyok és gyermekek felkoncolásával. Nem mindegy, hogy felfegyverzett érchegységi gerillákról, vagy fegyvertelen polgárokról van szó Nagyenyed, Verespatak, Zalatna és más feldúlt városokból. Tiszteltetem a nagy román hőst! Az igazság az idő rostájával majd eldönti, melyik nemzet lehet büszke igazán legnagyobb alakjára...
Hogy, hogynem előkerült egy hosszabb videó, amit egy hátul álló hóhérlegény készített suttyomban. Minő véletlen... Tulajdonképp, nem is csodálkozom. Ma már mindenki kamerás mobillal járkál, szóval az ilyenre is gondolni kell. Hogy ez milyen hatással lesz a geopolitikai helyzetre, nem tudom megítélni. Mindenesetre mindenki megcsodálhatja a lezuhanó test látványát a fárasztó arab karattyolás közepette. Görcsben maradt arcra, kilógó nyelvre senki ne számítson. Szaddám utolsó fricskája az volt, hogy merészelt békés arccal meghalni...
(Frakcs a képre!)
Uhh, de rosszul vagyok! Régen voltam ennyire. Azt hiszem a májam még nem adaptálódott a Meki kajához. Nem indukálta eléggé biotranszformációs rendszeremet az a sok titkos adalék, amelyekről jobb is, ha nem tudunk mi földi halandók. Persze, lehet mondani, hogy minek eszik az ember ilyet, és ha már igen, akkor meg minek sír. Jogos. Csak valahogy jó néha beülni valahová, dumálni egy kicsit, meg valamit harapni mellé. Meg persze, az ember ostoba mód mindig ad még egy esélyt, még ha tudja is, esélytelen a dolog. Ami egyszer vadlibának született, abból nem lesz flamingó. Legfeljebb a mesékben...
Frakcs a képre! (én meg csöndben agonizálok közben...)
Megtörtént. Egy diktátorral kevesebb. Nem mondom, talán egy kicsit jobb lett a világ. A baj viszont az, holgy mindig támadnak újak. Sőt, a legrosszabbak báránybőrt húznak, és látszólag jó ügyek érdekében művelik az embertelenséget. Arról nem is beszélve, hogy ha egy hydra fejét csapják le, nő helyette kettő; így működik ez a Közel-Keleten is. Szaddám kivégzésével egy fejjel kevesebb, viszont a szunnita hívei ugyanúgy, ha nem jobban, folytatni fogják a merényleteket, és nem csak katonák, hanem ártatlan civilek ellen is. Amint az sejthető volt, a kivégzés után bomba robbant egy piacon, a síta Kufában, legalább 30 embert megölve és 45-öt megsebesítve (BBC). Kérdem én, megérte? És ez csak a kezdet. A szunniták egyre fájóbbnak fogják érezni az őket ért vélt vagy valós sérelmeket, és félő, hogy egyre inkább az erőszakhoz fognak nyúlni. Egy felekezeti polgárháború pedig nem hinném, hogy megfelelő mérföldkő lenne a demokrácia felé vezető úton...
Felgyorsult a világ. Na de, hogy ennyire... Őszintén szólva nem gondoltam, hogy az idei év még tartogat meglepetéseket a hátralevő néhány napra. Aztán tessék! Itt a hír, hogy az aktuális főellenséget még az idén eltakarítják a föld színéről. Nem mintha sírnék Szaddám Huszein után, de az ember fejében önkéntelenül is el kezd motoszkálni valami, ha ilyen sebtében intézik a dolgokat a derék demokratizáló atyafiak. Hova ez a sietség? Nincs elég pezsgő a szilveszterre, vagy mi?
Természetesen nem akarok viccet csinálni egy ember halálából. Még ha az nem is volt valami jó ember. Ez az év amúgy sem kedvezett a diktátoroknak. Castro ingadozó egészségi állapota ugyan még meg-megvicceli a CIA jósait, de már nem képes vezetni elszigetelt szigetországát (erős képzavar, tudom...), Pinochet viszont nemrég átköltözött az árnyékvilágba, hogy helyet készítsen kollégáinak odaát. Ceausescu-nak meg a lánya halt meg az idén, novemberben. Suharto fiát viszont kiengedték a börtönből... Hogy visszakanyarodjak a témához, megemlítem, hogy feltehetőleg Szaddám lánya jól van, leszámítva persze, hogy aggódik édesapjáért.
A sietség mindenesetre érthetetlen. Hiszen elég sok vádpontban vizsgálódnak Szaddám és követői ellen, és az első ítélet után már ki is végzik. Nem tudom, jogilag ez mennyire szokványos eljárás, mert ugyebár egy halott elítélésének, akár többrendben is, nincs sok értelme. Még azok is tudnának várni, akik egyébként tényleg a halálát kívánják. Egy hatodik x-ében járó síta úr például a következőket mondta: "Most kivégezni veszélyes. A helyzet nagyon rossz. Nyugalomra van szükség.". Rövid de velős összefoglalása ez az iraki helyzetnek.
A másik oldal persze bőszen bizonygatja, mennyire jó lesz a világ az ex-diktátor nélkül. Elhisszük, tényleg. Főleg azután, hogy a Szaddám mögött álló, és jelenleg különféle országokban szétszóródott Baath Párt amerikai érdekeltségek megtámadására szólította fel híveit, ha tényleg kivégzik vezérüket. És ez nyilván, csak a kezdet... Arról nem is beszélve, hogy ezzel akaratlanul is mártírt csinálnak Szaddámból. Nem mindenki szemében lesz az, de elég, ha csak egy szűk rétegnek jelent majd lelki üzemanyagot az öngyilkos merényletekhez.
A cél pedig elvileg Irak demokratizálása és a béke megteremtése lenne, ugyebár. Rumsfeld úr például korábban úgy nyilatkozott a BBC-nek, hogy "Ha életeket lehet megmenteni azáltal, hogy biztosítjuk, ez az ember nem térhet többé vissza, akkor az életek megmentesét kell választanunk." Érthető a lényeg, nem? Nincs is szebb, mint amikor ideológiát gyártanak a gyilkoláshoz. Különösen, ha életek megmentésével igazolják a háborút, vérontást és a sok nyomorúságot, ami minden háború járulékos következménye. Bokros Gyuri egyszerűbben fogalmazott: "Ez egy gusztustalan zsarnok, aki megérdemli... a legvégső büntetést." Az ítélet tehát megszületett... Természetesen, mindentől független bíróság szájából hangzott el, ehhez semmi kétség nem férhet. Ugye..?
A kivégzés meglesz. Zavargások is lesznek, meg robbantás, ahogy kell. A baj csak az, hogy kapunk egy zsarnokból konvertált mártírt, aki körül legendák keringenek majd és az amerikai demokrácia-exportőrökkel kevésbé szimpatizáló irakiak kezdik majd elfelejteni, mennyi embertelenséget követtek el az emberei az utasítására, ellenük, az iraki nép ellen. Kurdok, síták ellen, meg úgy általában mindenki ellen, akik nem fogták be a szájukat. Ilyen minden diktatúra, kétségtelen. Most már csak arra lennék kiváncsi, milyen egy demokrácia...
Pontosabban ez a blog. Hogy mi célom vele? Nem tudom. Új nekem ez a dolog. Nehezen növök bele a XXI. századba. Pedig lépést kell tartani, mert aki lemarad, az kimarad. Miből is? Na igen, mert azért a technikai fejlődés nem minden, lehet internet nélkül is élni (habár deákul mondva "si est vita, non est ita"). Hogy jobb-e vele, vagy sem? Úgy vélem, kevés emberi találmány van/lesz annyira hatással az emberiség egészére, mint ez. Tűz, kerék, puskapor, acél, gőzgép, villamosság, maghasadás, számítógép, és végül az internet. Nem teljes a sor, nem is biztos, hogy a legjelentősebbeket soroltam fel hirtelen, de talán érzékelteti azt, hogy minden korhoz rendelhető egy emblematikus újdonság, ami meghatározta az emberiség útját a továbbiakban.
Azt hiszem századunkra legnagyobb hatással egyelőre az internet van. Hogy mi jöhet még, el se merem gondolni... Lehet jó is, meg rossz is. Amit emberkéz alkot, azt úgyis lehet jóra és rosszra is használni, szóval tényleg rajtunk múlik... Ez igaz az internetre is. No meg erre a blogra. Szóval csak szépen, rendeltetésének megfelelően tessék használni! (mondom ezt most magamnak) Ja igen! Mert hogy ugyebár egy bloghoz nem árt néhány olvasó-kommentelő sem. Lesz ilyen? Nem tudom. Én jól elvagyok magamban is. Vagy ez nem erről szól? Talán majd valaki felvilágosít...
