Raptor kicsiben, és huss!

Mindig is odavoltam a dinókért. Paleontológus szerettem volna lenni, persze csak a markolóvezető után. Meg persze hadvezér is szerettem volna lenni, de ilyen munkakört csak kevesen töltenek be és általában tragikus végkifejlettel... Óriási élmény volt, amikor Prágában láthattam Archeopteryx és Ichtyosaurus leleteket. Szóval most kiélem ilyen irányú érdeklődésemet, és számot adok egy igen érdekes leletről.

A képen látható tollas gyíkfélét Microraptor gui-nak hívják. Azért, mert egyrészt rokoni viszony fűzi a többi raptorféléhez, mint például a Jurassic Parkkal befutott Velociraptorhoz, meg aztán kínai tudósok fedezték fel, akiknek vicces neveik vannak (Zhao Xijin paleontológus nevéből valahogy gui lett, bár nem tudok kínaiul...). Egyébként 2000-ben került elő az a lelet, amelyen tökéletesen látszanak a tollak lenyomatai mind a melső, mind pedig a hátsó végtagokon. A kis dögök olyan 125 millió éve éltek, a korai Kréta korban, és elég aprók voltak, a teljes hosszuk 55 és 77 cm közötti, beleértve a hosszú farkukat is. A legnagyobb fejtörést természetesen az okozza a tudósoknak, hogy egyrészt megmagyarázzák, miként használták egyedi tollruházatukat, másrészt pedig, hogy elhelyezzék ezt a láncszemet az őshüllők és a mai madarak ősei közé.

Az első probléma az, hogy az első ismert madárelőd, az Archeopteryx már a késő Jurában, mintegy 150 millió éve megjelent, tehát korábban, mint a Microraptor. A kérdés tehát felmerül, hogy vajon nem párhuzamos fejlődési irányokról van-e szó, amely esetben a Microraptoré lehet zsákutca is. A második, hogy bár adott a tollazat ténye, fogalmunk sincs hogyan és mire használták. Bár reflexből rámondjuk, hogy repülésre, a vizi életmódot sem lehet kizárni (lásd vizimadarak, a pingvin sem tud repülni), és a repülés módja sem mindegy. Hiszen bár a szúnyognak is van szárnya, mégsincs rokonságban a denevérrel. Ez esetben csak analógiáról van szó, szemben a homológiával. És persze különbség van az aktív repülés és a passzív repülés, a siklás között is. Van átmenet a kettő között, de a csont és izomszerkezet, valamint a siklófelület nagysága alapvetően meghatározza, mire képes a tulajdonosa. A legtöbb feltevés szerint fáról fára siklott ez a lény, mint a repülőmókusok. Vajon a tollak megtették-e ugyanazt a szolgálatot, mint a folytonos bőrredő? Kérdéses. Az viszont valószínű, hogy egy sikló életmódból nem fejlődött ki aktív repülőmozgás, mint ahogyan a repülőmókus őséből se valószínű, hogy denevér lett. Egyszerűen eltérő mechanizmusokról van szó, amelyek eltérő szerkezetet igényelnek. És a csipő felépítése egyetlen dinoszaurusznak sem tette lehetővé, hogy jelentősen szétterpesszék a lábukat. Azt tehát el lehet vetni, hogy spárgában repültek. A legvalószínűbb, hogy a fáról elrugaszkodva szabadesésben gyorsultak fel annyira, hogy kurta melső végtagjaikon átszálljanak a következő fára. A talajon nyilván idétlenül mozogtak, de a fákon való életnek sok előnye van, és abban a korban én sem mászkáltam volna egy platformon T-Rexekkel.