Jelentést kérek!

Gönczöl-, Ignácz- és most itt Morvai-bizottság jelentése. Mondjuk érdekes, hogy miért egy névhez kötjük ezeket a könnyed, röpke kétszázoldalas munkákat, de mindegy is. Szóval a tavaly októberi visszásságok kivizsgálására és a tények feltárására alakult Civil Jogász Bizottság jelentéséről lenne szó.

Ez sem rövidebb, mint társai, ezért egyszeri fogyasztásra nem alakalmas, viszont jelentősen olvasmányosabb "riválisánál", a Gönczöl-jelentésnél. A lényeges különbséget viszont ott lehet megtalálni a két jelentés között, hogy míg a Gönczöl-jelentés nem kíván a felelősség kínos kérdésében elmerülni, addig ez mer érdemi kritikát megfogalmazni a rendőri és politikai vezetőkkel szemben. Lehet elfogultsággal vádolni az ilyen jelentéseket, de a felelősség kérdése alól nem lehet (pontosabban, szabadna) kibújni.

„A kialakult helyzetért és a lezajlott eseményekért a jelenlegi hazai politikai színtér valamennyi szereplőjét felelősség terheli, de annak mértéke és minősége nem azonos. A bizottság ezért elsősorban nem a felelősség megállapítására törekedett, hanem arra, hogy javaslatokat fogalmazzon meg a kormány számára a megteendő intézkedésekről. Az egész társadalom érdekének tekintette ugyanis azt, hogy a folyamatosan keletkező konfliktusok a jövőben ne eszkalálódjanak a szeptemberi-októberihez hasonló mértékben.” (Idézet a Gönczöl-bizottság jelentésének Összefoglalójából)

Az "összemosás" jelenségével állunk szemben. Kiterjeszteni a felelősség kérdését a "más szemére", hogy a saját "gerendatartalmáról" ne kelljen nyilatkozni. Ez rendkívül veszélyes, és amihez vezet, azt úgy hívják, hogy demagógia és tömegmanipuláció. Sőt, vezethet tovább is... Félreértés ne essék, nem a kijelentés azon részével van a baj, hogy minden politikai szereplő, akinek hatása van hazánk sorsára, az a nép által ráruházott hatalomnál fogva felelős is hazánk állapotáért. A baj ott kezdődik, ha nem lehet egyértelműen megállapítani, ki miért és mennyiben felelős. Nem lehet azt mondani, hogy Juliska néni lábtöréséért mindenki felelős, és ezért nem lehet megnevezni senkit sem, mert az eset szempontjából lényegtelen, a házban ki kivel veszett össze, hanem az a fontos, kinek a közvetlen felelőssége, hogy nem volt eltakarítva a hó a járdáról, amikor Juliska néni arra járt. Nem tudom, érthető-e? Végtelenül cinikus és visszataszító, hogy nálunk mindenki kibújik a felelősség alól azzal, hogy másokra mutogat azzal, hogy "ő is". A kimondott igen legyen igen, a nem meg nem. És lássunk végre felelősöket. Nem szubjektíven, mert az a bűnbak. De nem mindenki bűnbak, akit megneveznek felelősnek. És igenis, a hibák és bűnök mögött ott van a felelős. Ezt lehet mismásolni, de a valóságot csak nagytestvéri módszerekkel lehet megváltoztatni. És attól még nem lesz a kétszer kettő, öt.

A másik kérdés, a "démonizálás". Afféle új aspektusa a Démoneykráciának. Ez is szervesen kapcsolódik a popularista retorikához. Amikor a félelmekre hatva sikerül az embereket befolyásolni. Első lépésben tehát a randalírozó kisebbséget össze kell mosni a békésen tüntető, alkotmányos jogukkal élve véleményt nyilvánító többséggel, majd az egészet prezentálni kell az ilyen-olyan okkal máshol lévő még nagyobb többséggel. A recept pofon egyszerű, csak el kell érni hogy a néma többség féljen a megszólaló kisebbségtől. Az arányokat természetesen csak az szabja meg, hogy hányan érnek rá vagy szándékoznak elmenni tüntetni, de ettől még az emberek véleménye sokféle lehet, így az "otthonülők" sem feltétlen rajonganak a politikai hazugságokért. Egyszóval, a démonizálás röghözkötés. Szellemi értelemben, hiszen sikerül úgy megnyerni valakit, hogy nem valami mellett, hanem valami ellen köt a két fél dacszövetséget. A mai magyar politikai eszköztárban sajnos talán ez a leggyakrabban használt eszköz. Mindenki békességre vágyik. De ez ne legyen a birkák békessége! Mert az az Állatfarm világa...

"Gyurcsány Ferenc a Tv2-nek adott interjúban elmondta, akkor kell lemondania egy miniszterelnöknek, ha elveszíti a politikája támogatását. Ő azonban pont az ellenkezőjét látja. Szerinte, ha választani kell a ribillió és Gyurcsány Ferenc között, akkor Gyurcsány Ferencet választanák az emberek." (a 2006. szeptember 19. este)

Ehhez még csak annyit, hogy sikerült eljutnunk az öszödi hazugságtól odáig, hogy nem az a lényeg, hogy esetleg alkalmatlan vagy méltatlan valaki a köztisztsége betöltésére, hanem hogy ha fel tudunk mutatni egy nagyobb vélt vagy valós veszélyt, akkor le kell nyelni az ilyen "kis apróságokat". Emlékszik még valaki a "imperialistakapitalista" veszélyre? Na...

Összességében tehát elmondható, hogy még ha elfogultsággal is vádolják egyesek a civil kezdeményezésre létrehozott jelentést, sokkal tárgyszerűbb, mint a hivatalos változat. Így ha valaki szeretne utánaolvasni a közelmúlt eseményeinek, akkor ezt feltétlenül ne hagyja ki.