2007. ápr. 24.

EBukta



0 szavazat. Ennyire tellett olyan félmilliárdból. Noha a magyar foci agóniáján talán még egy ilyen esemény sem segített volna. Inkább szégyelhetnénk magunkat, hogy már a világ legkisebb államai is elvernek minket, mintsem álmodozzunk az elérhetetlenről. Hja, a lelkesedés és az elszántság nem függ pénztől, abban egy parányi Montenegro is erősebb lehet nálunk. Mindegy, legalább jó napokat szereztünk derék embereknek... A magyar feltámadáshoz úgy látszik elkerülhetetlenül meg kell halnunk. S ki tudja, talán még az amatőr foci is sikeresebb lenne. Vagy a másik út, hogy adjuk el ezt a drága sportágat olyanoknak, akik eredményt is akarnak látni. Több Hemingway kéne, ha már Abramovicsot nem is kapunk. Akadémiából persze egyre több van, ami jó, csak aztán legyen látszatja is. Puskáséknak nem kellett még ez sem. Csak a bőr, amit rúgtak, meg a gang. Nem vagyunk már elég szegények ahhoz, hogy legyen bennünk kitörési vágy? Nem tudom, az viszont biztos, hogy nem is vagyunk elég gazdagok ahhoz, hogy felvásároljuk az összes zseniális idegenlégióst valami érdemi bajnoksághoz. Néha eszembe jut, a klónozás, de remélem enélkül is lehet még több tehetségünk, mert Priskin egyelőre kevés a feltámadáshoz.

De nem dühöngök, én már rég lemondtam a dologról. A szurkolókat sajnálom viszont, mert ők tényleg ragaszkodnak a régi dicsfényhez, mely élhetne tovább is, hiszen a régiek megmutatták, mire képes a magyar, ha igazán akar. Ami viszont felháborít, hogy ha egy halódó foci életbentartására folyik el teméntelen pénz, miközben olyan sikerágak nélkülöznek, mint a vízilabda, kajak-kenu, úszás, és még jópár sportág. Ki támogatja a fantasztikus Talmácsi Gábort? Persze, Baumgartner Zsoltira ment az állami támogatás, eredmények nélkül. Lehet, hogy igazságtalan vagyok, de valahol a magyar valóság is az...

Nincsenek megjegyzések: