Uhh, de rosszul vagyok! Régen voltam ennyire. Azt hiszem a májam még nem adaptálódott a Meki kajához. Nem indukálta eléggé biotranszformációs rendszeremet az a sok titkos adalék, amelyekről jobb is, ha nem tudunk mi földi halandók. Persze, lehet mondani, hogy minek eszik az ember ilyet, és ha már igen, akkor meg minek sír. Jogos. Csak valahogy jó néha beülni valahová, dumálni egy kicsit, meg valamit harapni mellé. Meg persze, az ember ostoba mód mindig ad még egy esélyt, még ha tudja is, esélytelen a dolog. Ami egyszer vadlibának született, abból nem lesz flamingó. Legfeljebb a mesékben...Frakcs a képre! (én meg csöndben agonizálok közben...)
2 megjegyzés:
én éjfélig neteztem, meg utána még olvastam egyig az ágyamban. nem mertem lefeküdni, nehogy rossz vége legyen...
Az átviteli idő nálam is kb. ennyi volt... A perisztaltika új dimenzióival ismerkedtem meg, ami tudományos szempontból érdekes, de nem szeretném újból átélni. :)
Megjegyzés küldése