Démoneykrácia

Eddig igyekeztem kerülni a belpolitikát, de mivel mégiscsak érint minket, és sajnos fájóbban, mint az, hogy törlik kedvenc tévésorozatunkat (bár már ezért is gyilkos indulat tör az emberre...), úgyhogy ezennel elindítjuk ezt a kategóriát is. A cím lehet, hogy hülyén néz ki vagy hangzik, de majd megszokjuk, mint minden mást is. Ha nem szoknánk meg mindent, talán nem itt tartana a politikai "kultúránk". Bár már eddig is kiderült, szeretem a halmozottan összetett szószörnyetegeimet, most adok néhány segítséget is az értelmezéséhez. Ihletként Müller Péter "manikrácia" és Jankovics Marcell "démonkrácia" kifejezése szolgált. A mondanivaló hasonló, mivel szerintem is ezek irányítják a színfalak mögött a politikát: a pénz (mani) és valami gonosz szellemiség (ez lenne a démon). Hogy miként s merre folydogálnak a mammon folyamai, és hogy milyen eszmeiségnek vagy izmusnak becézik torzgyermeküket, az lehet eltérő, de az a fránya démon valahogy felettébb hasonló. Ezt próbáljuk fülöncsípni.

Az országnak, melyben élünk, s melyet hazánknak is mondunk, van hivatalos államformája és politikai rendszere. Ezt nem is kérdőjelezem meg, szó sincs róla. De csak úgy játszásiból, én ezennel most kikiáltom démoneykráciának. Mert szerintem, ez illik rá legjobban. Mondjuk nevezhetnénk oligarchiának (kevesek uralma), ochlokráciának ("csőcselék" uralma), pártokráciának (ez elég érthető...), plutokráciának (gazdagok uralma), de kleptokráciának (tolvajok uralma) és kakisztokráciának (legrosszabbak uralma) is. Csak ezek olyan keményen fejeznék ki a valóságot, így marad a konformizmus jegyében az újszülött kifejezés. Én máris megkedveltem bájos csetléseit...

Lehet, hogy túlzásnak tűnik egy nem tökéletes, de mégiscsak működő rendszert, a demokráciát, ilyen durva gúnynevekkel csúfolni, mindenesetre nekem nem magával a formával, mint inkább a tartalommal kapcsolatban vannak fenntartásaim. Mert amit tapasztalunk, az siralmas. Mindkét mogulpártnál a végső kártyát próbálják lehívni, de kis szerencsével talán sikertelenül. A totális hatalomkoncentráció lenne a joker, de remélhetőleg ezt kijátszani nem lesz mód. Már ígyis sok kárt okozott ez az ostoba játék. A jobboldalon már jó ideje követhető ez a folyamat, s most a túlparton is próbálkoztak, de kifütyülték a sötét királyt saját gyalogjai, sőt még tisztjei is. Blama, de várható volt. Egy magyar Putyinkára még az elvtársak sem vágynak. Főleg, hogy még egy sáncolást sem képes rendesen megcsinálni, s teljhatalomra vágyik a teljes sakktábla felett. Persze a másik oldal is szánalmas, ott meg bástyáktól egészen a világos vezérig mindenkit hírbe hoznak, hogy a koronára vágynak. Ügyes csel, így még kevésbé mer majd bárki is kritikát megfogalmazni a Legfőbb Hadúrral szemben. Pedig érdemi kritika nélkül nincs előrelépés, és ez az ami legjobban jellemzi ezt a politikai állóvizet. Mert viharok vannak, de csak annyira, mint amikor belepukiznak a kádba. Érdemi változás, az nem sok van. És nem csak egy rendszer merevedett meg egy kifacsarodott pozícióban, de egy végtelenül rossz beidegzés is rögzült az emberek fejében. Cerebrozombik nemzetévé lettünk, akik parancsra ugranak a másik nyakának, mint a harciebek. És azt se látják, hogy családtagjaik vagy barátaik nyakát szorongatják habzó szájjal, feltételes reflexektől hajtva. A kondicionálásban pedig jók a politikusaink, másra úgysem alkalmasak...