Long live..!

Az angolok valamit most megmutattak Amerikának. Például, hogy van még élet a poros óhazában. És ehhez nem is tizenéves sztárocskák kellettek, hanem "csak" három "öregecskedő" komédiás, akik Shakespeare-en nőttek fel, és konyítanak is valamit az igazi színészethez. Hugh Laurie zsinorban másodszor, Helen Mirren egyszerre duplázva (I. Erzsébet; A királynő), és Jeremy Irons is másodszor kap glóbuszt (A szerencse forgandó-ért 1991-ben a Golden Globe mellett Oscart is kapott). De ki ne hagyjam Bill Nighy-t sem, aki szintén nem ma kezdte a pályát, és ifjú partnernőjét Emily Blunt-ot (Gideon's Daughter, apa és lánya, két Aranylabda rendel!). A sort Sasha Cohen zárja, aki szintén tarolt az idén Borat kalandjaival, és bizony ő is szigetországi. Nem mellesleg zsidó származású, úgyhogy ezek után vicces, hogy antiszemitizmussal vádolják. De a világ már csak ilyen... Én nevetek az egészen.

Visszatérve, az egészet úgy értékelem, mint egy fricskát az amerikaiak orra alá, hogy vegyék már észre magukat, mennyire értékválságban vannak és taszítanak oda másokat is. Mert nézzük meg a többi díjazottat is: a fekete vonalon Forest Whitaker és a Dreamgirls stábja illetve Eddie Murphy domborít, míg a latino különítmény az Ugly Betty-ből, America Ferrera címszereplőből, és az Inarritu rendezte mexikói csodából, a Bábelből áll. És ezek után volt képük megkérdezni Inarritu-t, hogy mit gondol arról, hogy a három felkapott mexikói rendező népszerűbb a kritikusok előtt, mint az amerikaiak. Talán, mert jobbak és eredetibbek, kedves akcentust törő riporternő... Hogy mire akarok kilyukadni? Nos, valahogy az az érzésem, hogy új kolonizációra lesz szükség, szellemi értelemben, mert a kavbojok valahogy nem képesek már felmutatni azt, mint hajdanán. Clint Eastwood is mivel nyert? Iwo Jima történetének japán oldalával. Végre nem csak a zászlólobogatató amerikaiak történetét látjuk (azt is, csak az a másik filmje), hanem a legyőzöttekét, akik ugyanúgy szenvedtek és haltak meg becsületből, a hazájukért. Amint el is mondta, annak a 21.000 japán hősi halottnak állít emléket, akiknek csak a levelei maradtak fenn, és hogy a film alapján megismerjük a történetet, amit a legtöbb japán sem ismer (az amerikaiakról ne is beszéljünk...).

Összeségében tehát 9 Globe-ot szereztek az angolok, ami nem kis teljesítmény egy amerikai díjátadón. És három esélyes Oscar-ra is... Számomra a tanulság az, hogy ezek után vétek lenne feladni európai öntudatunkat és kultúránkat az amerikai hatásra, mert ez a legnagyobb kincsünk.