Ön hol "fúrná" meg az üzletet?Na ugye, hogy Fehéroroszországnál! Ennyi térképolvasási ismeret még a középiskolából is ráragadt az emberre, de talán még ovisok is megoldanák a feladatot. Ezek után nem csodálkozhatunk, hogy Fehéroroszország fogta magát, és megcibálta az orosz medve orrát. A két ország közti huza-vona leginkább az ovisok veszekédésére emlékeztet (elnézést az ovisoktól...), de sejteni lehet, hogy a végén úgyis megegyeznek, mert mindenki érdekében az üzlet áll. Olaj meg földgáz nélkül viszont nincs üzlet... Európa pedig jó felvevő, mert ezeknek igencsak szűkében áll, importjának több mint 40%-a Oroszországból illetve valamely FÁK darabkából érkezik, szóval a leállás súlyosan érint minden üzletfelet. Nem valószínű tehát, hogy elhúznák a tárgyalásokat, napokon belül meg fognak állapodni.
A helyzet úgy áll most, hogy Oroszország felemelte kétszeresére a Belorusziának szállított földgáz árát, plusz exportvámot vetett ki az oda finomítás céljából küldött olajra. Minszk válasza pedig az volt, hogy tranzitvámot rótt ki a Druzsba alias "Barátság" vezetéken keresztül áramló kőolajra, amit visszamenőlegesen egy kis "csapolással" be is hajtott. Nyilvánvalóan több is van a dolog mögött, mint egyszerű huzavona afölött, ki mennyit szel le a tortából. Persze, ez is lényeges kérdés, hiszen Oroszország felfedezte, hogy egyelőre gazdasági erejével tudja növelni a befolyását és erejét a világban, és ezt ki is használja, míg a holdudvarában lévő államok igyekeznek talpon maradni, és kihasználni a hazai pálya előnyét, főleg ha azon a földön épp egy olajvezeték fut keresztül. Nem véletlen, hogy Oroszország igyekszik új vezetékeket lefektetni, mivel rájött, hogy csak akkor nem tudják megszorongatni, ha több lábon áll, s akkor már ő szorongathatja a többieket. Mert mint tudjuk, az olaj jelenleg a hatalom letéteményese a világban...
Az eset viszont rávilágít arra is, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva saját gazdasági piramisunknak, amelyet annyira a foszilis tüzelőanyagok mértéktelen felhasználására építettünk, hogy már szinte élni sem tudnánk nélküle. Persze, amíg ez sokaknak érdekében áll, hogy fennmaradjon, addig szerkezetváltozás nem lesz. És addig az olaj mellett sok vér is fog folyni a világban.
Hogy minket ez mennyiben érint? Nos, az elmúlt időben volt szó óriási gáztározókról, nemrég előkerült egy lelőhely is Makó környékén, meg van egy terv a Barátság továbbvezetéséről az Adriához, hogy aztán a tankerek vihessék az üdvösséget szét a világban. Kis ország vagyunk, de ha csak egy kis közünk is van a mai világ lüktetéséhez, addig a nagyobbak árgus szemekkel fognak ránk figyelni, ahogy tették eddig is. De nem azért, mert annyira kedvelnének minket, dehogy, itt már nem "barátságról" van szó, hanem kőkemény üzletről egy Rizikó-táblaszerűség felett, ahol mi csak egy kis "Hungry" (sic!) felirat vagyunk (bár lehet, hogy csak véletlen elírás, én mindenesetre rosszhiszemű vagyok...). Áldás vagy átok? Talán jobb is, hogy nem egy plankton-temető felett ülünk (valahol a Közel-Keleten, ráadásul)...
A helyzet úgy áll most, hogy Oroszország felemelte kétszeresére a Belorusziának szállított földgáz árát, plusz exportvámot vetett ki az oda finomítás céljából küldött olajra. Minszk válasza pedig az volt, hogy tranzitvámot rótt ki a Druzsba alias "Barátság" vezetéken keresztül áramló kőolajra, amit visszamenőlegesen egy kis "csapolással" be is hajtott. Nyilvánvalóan több is van a dolog mögött, mint egyszerű huzavona afölött, ki mennyit szel le a tortából. Persze, ez is lényeges kérdés, hiszen Oroszország felfedezte, hogy egyelőre gazdasági erejével tudja növelni a befolyását és erejét a világban, és ezt ki is használja, míg a holdudvarában lévő államok igyekeznek talpon maradni, és kihasználni a hazai pálya előnyét, főleg ha azon a földön épp egy olajvezeték fut keresztül. Nem véletlen, hogy Oroszország igyekszik új vezetékeket lefektetni, mivel rájött, hogy csak akkor nem tudják megszorongatni, ha több lábon áll, s akkor már ő szorongathatja a többieket. Mert mint tudjuk, az olaj jelenleg a hatalom letéteményese a világban...
Az eset viszont rávilágít arra is, hogy mennyire ki vagyunk szolgáltatva saját gazdasági piramisunknak, amelyet annyira a foszilis tüzelőanyagok mértéktelen felhasználására építettünk, hogy már szinte élni sem tudnánk nélküle. Persze, amíg ez sokaknak érdekében áll, hogy fennmaradjon, addig szerkezetváltozás nem lesz. És addig az olaj mellett sok vér is fog folyni a világban.
Hogy minket ez mennyiben érint? Nos, az elmúlt időben volt szó óriási gáztározókról, nemrég előkerült egy lelőhely is Makó környékén, meg van egy terv a Barátság továbbvezetéséről az Adriához, hogy aztán a tankerek vihessék az üdvösséget szét a világban. Kis ország vagyunk, de ha csak egy kis közünk is van a mai világ lüktetéséhez, addig a nagyobbak árgus szemekkel fognak ránk figyelni, ahogy tették eddig is. De nem azért, mert annyira kedvelnének minket, dehogy, itt már nem "barátságról" van szó, hanem kőkemény üzletről egy Rizikó-táblaszerűség felett, ahol mi csak egy kis "Hungry" (sic!) felirat vagyunk (bár lehet, hogy csak véletlen elírás, én mindenesetre rosszhiszemű vagyok...). Áldás vagy átok? Talán jobb is, hogy nem egy plankton-temető felett ülünk (valahol a Közel-Keleten, ráadásul)...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése