2007. jan. 14.

Mindnyájunknak el kell menni?


Még, még, még, még, még... ennyi nem elég! Ismerős.

Bokros Gyuri azt üzente,
Elfogyott a regimentje,
Nosza küljünk harmincezret,
Azzal tegyünk ottan rendet!

A napokban adták a Jó reggelt, Vietnám!-ot, és valahogy nagyon hasonló a helyzet. A film csak apró epizódokkal ábrázolja, de eléggé világos a nézőnek a helyzet, ahogy szép lassan növelik az amerikai erők létszámát (553.000 volt a végső létszám). Aztán mi lett az eredménye? Megtanulhatták volna, hogy bizonyos szituációkat nem lehet pusztán katonai erővel rendezni. A fegyver nem mindenre megoldás, és gerillaharc ellen nem számít a katonai fölény sem. És persze ha nő a létszám, az érinti a szövetségeseket is. Magyarokból is kétszer annyi lesz, hős hadügyminiszterünk meg pompázik a katonaruciban, holott életében nem volt katona. Szóval nagyon nincs ez jól így. Talán a demokraták megelégelik végre a dolgot és tesznek valamit az ügyben...

3 megjegyzés:

Névtelen írta...

nagyon jól írod: van olyan konfliktus, amit nem lehet pusztán katonai eszközökkel megoldani. mert a testet meg lehet törni, de az igaz hitet soha.

Dr. Túra írta...

Leginkább arra értem ezt, hogy taktikai győzelmeket csak katonai "játékszabályok" szerint lehet stratégiaivá váltani. Ha viszont olyan konfliktus adott, ahol az ellenfél nem ezek szerint játszik, akkor a két fél képtelen legyőzni a másikat. Az idő viszont a miliciáknak kedvez... És a fő probléma úgyis az etnikai és felekezeti feszültségekben van, azt meg nem lehet fegyverrel megszüntetni.

Névtelen írta...

talán már a felekezeti feszültségeknél is nagyobb probléma lett amerika és szövetségesenek jelenléte.