Next target, sir?

Még ki sem hűlt igazán a numero egyes főellensége a világnak, úgy tűnik Bokros Gyuri megtalálta az utódját. A kérdéses személy pedig nem más, mint Mahmúd Ahmadinezsád iráni elnök, akit szimplán lezsarnokozott, mert víziói szerint "nem látni békés jövőt egy olyan Iránnal, amely nukleáris fegyvert fejleszt ki". Huhh, ez gyors volt Mr. President! Érvelése szerint a síita szélsőségesség ugyanolyan veszélyes mint a szunnita vagy mint az al-Kaidáé, ezért ha már odapörköltek e kettőnek, akkor ne hagyják már ki a harmadikat. Persze, ezt így még nem mondta ki, de freudi elszólása már volt az ügyben, ahol lazán kétszer egymás után Iránnak nevezte Irakot, mint ha már ott lennének. A mögötte álló tábornokok persze görcsbe szorult fapofával hallgatták texasi vezérük szavait. Akkor most mi lesz, Mr. President, megyünk Iránba? Azt azért megnézném, mert még Afganisztán meg Irak sem tűnik sokkal demokratikusabbnak, mint annak előtte, sőt, a legjobb szó rájuk a "háborús övezet", meg hát ennyire hülye még egy kovboj se lehet, hogy nekimenjen egy 70 milliós országnak, és több mint másfélmillió négyzetkilométerrel növelje a hadműveleti területet. A baj sajnos az, hogy ez a fazon minket is bele akar rántani a katyvaszba, nem hiába duruzsol állandóan az EUnak, meg Angela Merkelnek, akinek most már a G8-akon belül is döntő szava van. Mert hogy nagyobb szerepvállalást szeretne látni a szövetségesek részéről. És Németország részéről is, mert hogy kár lenne azokat a szép katonai hagyományokat elvesztegetni, a bünti meg már lejárt az "osztrák festő" miatt. Főleg, ha vérük áldozásával bizonyítanák ezt egy olyan földön harcolva, ahol a holkauszt tényét tagadják egyes csúnya zsarnokbácsik. Jó, mi? Na ja, hiszen az emberveszteségek ténye még az átlagamerikai tudatáig is eljut, és már így is mélyrepülésben van az otthoni népszerűsége, haljon meg inkább szövetséges katona, nem de? Az ürügy meg ugye a' zatom, ami ellen a bunker nem véd. Meg hogy rossz kezekben ne legyen (persze, a kérdés az, hogy ezt ki kompetens eldönteni?). Akkor már inkább csavarjuk ki a kezekből, amikbe szerintünk nem való (mint a kés, meg az olló...). Persze, ebbe is becsúzhatnak kellemetlen dolgok, mint hogy pl. nem is találnak semmiféle atomfegyvert, miként Irakban sem találtak tonnaszámra tömegpusztító fegyvereket, meg olyan apróságok, hogy a felszabadított iráni nép sem tapsikolna túlzottan hős megmentői érkeztekor. Szóval az ég óvjon minket attól, hogy a lázálmos demokráciaexport folytatódjon, mert nem lesz jó vége...